Magyar Országos Jóga Unió

Szvámí Madhavánanda, vagy ahogy tanítványai hívták Holy Gurudzsí, 1923. szeptember 11-én született egy radzsasztáni faluban, Nipal-ban.

Édesapja pandit, művelt asztrológus volt. Az Ő tanácsára már fiatal korában tanulmányozta a szanszkrit nyelvet és a Bhagavad Gítát.

Olyan mélyen megértette a Gíta bölcsességét, hogy hamarosan maga is tanítani kezdett. Imája, hogy felismerje az igazságot, mély és szívből jövő volt.

Édesanyja átadta fiának istenszeretetét, akiben égő vágy ébredt, hogy láthassa Istent. Imával töltötte napjait, és könyörgött az Úrhoz, hogy láthassa.

Egyik meditációjában isteni alak jelent meg előtte:

Három és fél hónap múlva szemtől szembe látsz majd engem. Ne feledd!

Találkozás a Mesterrel

Nem sokkal ezután meglátogatott egy baráti családot az egyik szomszédos faluban. Itt találkozott Szvámi Bodhanandával, Maháprabhudzsí bölcs tanítványával. Gurudzsí rendszeresen látogatta szatszangjait. Szülei ennek nemigen örültek, így gyakran az éj leple alatt titokban ment el a szatszangra. Gurudzsíban égő vágy ébredt, hogy láthassa Maháprabhudzsít. Kívánsága hamarosan valóra vált. Maháprabhudzsí Jodhpurba látogatott; itt találkozott Gurudzsí először Mesterével. Meglátta és felismerte benne azt a személyt, aki meditációjában jelent meg előtte. Maháprabhudzsí megáldotta és így szólt:

Emlékezz a szavakra, amelyeket három és fél hónappal ezelőtt mondtam.

Ettől a pillanattól fogva sorsa világos volt számára és elhatározta, hogy életét Mesterének ajánlja.

Maháprabhudzsíval töltött élete

Gurudzsí egy hónapot töltött Maháprabhudzsíval Jodhpurban, majd hazatért, hogy szüleinek bejelentse döntését, akik azonban megpróbálták lebeszélni. Ám Gurudzsí egy éjjel csendben kilopózott a házból, és elutazott Khatuba, Maháprabhudzsíhoz.

“Lelkem szomjúsága elmúlt – írja Gurudzsí - a béke és a boldogság visszatért a szívembe.”

Maháprabhudzsí 1942-ben avatta Gurudzsít szvámivá. A tűzszertartás kora reggel kezdődött. Gurudzsí elvégezte a hagyományos hét fürdőt, mely a tudat hét szintjének megtisztítását szimbolizálja. Maháprabhudzsí elmagyarázta a világról lemondott szannjászi szent kötelességeit.

A szanjászinak gyökerestől ki kell irtania minden rossz tulajdonságát és örökre megszabadulni a vágytól. Lényét az igazság fénye töltse be mindenkor, és ezt adja tovább minden lénynek. Legfontosabb kötelessége, hogy soha semmihez ne ragaszkodjék és az egész világegyetem jólétéért éljen és dolgozzon.

Gurudzsí utazásai

Gurudzsí, akárcsak Maháprabhudzsí, számos bhadzsant írt, amelyek a legmagasabb igazságot tárják elénk a költészet nyelvén. Ő jegyezte le és adta ki Maháprabhudzsí bhadzsanjait. Gurudzsí városról városra járt és szatszangokat tartott. Útja során elért a szomszédos tartományba, Gujaratba, a nyelvet azonban nem beszélte, de Mestere kegyelmével ezt is elsajátította néhány nap alatt. 1958-ban ellátogatott India szent zarándokhelyeire. Néhány hónapot töltött a Himalája barlangjaiban, s ez idő alatt számtalan szvámival és jógival találkozott. Gurudzsí látta, hogy bár spirituális életre törekszenek, legtöbbjük gyakorlása nem hoz igazi sikert, mert hiányzik életükből a Mester vezetése.

A Mester távozása

1963-ban Gurudzsí levelet kapott Maháprabhudzsítól, amelyben azt kérte, hogy vigyen neki egy sálat. Azonnal visszatért Khatuba. A Mester ekkor tudatta, hogy tíz hónap múlva távozik e világból, s megkérdezte, mi a legfőbb kívánsága. Gurudzsí azt kívánta, hogy tudata mindig Maháprabhudzsíval legyen. Mestere ekkor járult hozzá, hogy megírja életrajzát, amire Gurudzsí már régóta kérte. Pontosan tíz hónap múlva, hajnali öt órakor Maháprabhudzsí elhagyta e világot. Tanítványok ezrei jöttek el Khatuba, hogy végső búcsút vegyenek Mesterüktől. Aznap Gurudzsí reggeli meditációjában megjelent Maháprabhudzsí, s látta, amint az isteni világ küldöttei Mesteréért jönnek és elkísérik a Szatja Lókába, az igazság és a valóság legfelsőbb síkjára.

Tanítása

Miután Maháprabhudzsí eltávozott, Gurudzsí asramot épített szülőfalujában, Nipalban. Ideje nagy részét itt töltötte. Asramot emelt Ahmedabadban és Jaipurban is. Sok-sok keresőt részesített mantra beavatásban, szatszangokat tartott, s így terjesztette Mestere tanításait. Gurudzsí szerte Indiában ismert volt, nemcsak mint szatguru, hanem mint különféle oktatási és jótékonysági program kezdeményezője. Többször ellátogatott Európába is. A 90-es évekől ideje
nagy részét a Jadan Asramban töltötte imával és meditációval. Mindenki, aki találkozott vele, érezhette szeretetének és odaadásának hatalmas erejét.

Mahaszamádhija – Távozása

Gurudzsít 2003. október 31-én szólította magához Maháprabhudzsí. Fizikai távozása ellenére áldása, bölcsessége és emléke örökre velünk marad. Kéthetes búcsúztató szertartásán több tízezer híve jelent meg Jadanban. A szertartás végén, november 15-én legközelebbi tanítványát, Paramhansz Szvámí Mahesvaránandát hivatalosan is Gurudzsí utódjaként ismerték el.